A vándor...

Tudod, van egy hely, mely nincs is oly messze mit az Te gondolnád. Varázslatos biztonság és végtelen határtalanság övezi. Ott nincsenek félelmek, aggodalmak, bántalmak, itt pusztán békesség és szeretet honol! A csönd és a legmélyebb hallgatás is muzsikának tűnik itt. A természet érintetlen tiszta fénye ragyogja be ezt a világot. Az ember az embertársait tiszteli és elfogadja minden hibájával és gyarlóságával együtt. Itt nem akar senki megváltoztatni senkit. Nincs kapzsiság, érdek, nincs jó és rossz. Csak itt és most van…

Hunyd be hát a szemed, és ahogy a szemed becsuktad, lépj be ebbe a világba. Bátran és nyugodtan, nincs mitől félned… nincs vesztenivalód! Sóhajts egy nagyot és engedd el a benned lévő kétséget. Engedd gondolatid szabadon szárnyalni s néhány pillanat múlva mindez, eggyé válik veled. Titkon lopózva, mint az éj leple alatt röppenő szentjánosbogár, fényt visz e világ reményt vesztett lámpásaiba.

Tested lassan részévé válik, ráncaid melyek az élet súlya alatt mély barázdákká nőttek, kisimulnak, bántó és aggodalommal teli gondolataid, remegő kezeid megnyugszanak. Így lélegzik együtt az öreg tölgy, a pázsit, a vízililiom és a Te megfiatalodott lelked is. Olyan érzés ez, mint felemelkedni, megkönnyebbülve repülni, szabadon, kötöttségek nélkül.

Lassan megszűnik a látás és már nem tapintasz többé, érezni kezdesz, és a látás mely eddig segített téged tájékozódni, őszintébbé és tisztábbá teszi számodra az igazi valót, azt a részt, melyet ezidáig legmélyebb gondolataidban reméltél és féltve őriztél. A legmélyebb érzések járják át megfáradt tested, s mint egy tollpihe röppensz tova céltalanul, tervek nélkül, hagyva az érzések lágy hullámaiban való elmélyülést.

Érezni kezded a színeket, melyek fényként suhannak s ivódnak pólusaidba, mint a friss és megfoghatatlan levegő illata. Mindeközben egyre bizonyosabbá válik számodra, hogy nem egy ismeretlen világba tévedtél, nem a valótlan ábrázolt képei között keresed önmagad. Otthon vagy, a lelked legmélyén ahol mindenki a valódi és tiszta énjével találkozik. Nincsenek megfelelési kényszerek, csak Te magad vagy, önmagad puszta valójában és szépségében. Mezítelenül a lélek tiszta fényében, a jóságod és önzetlenséged tengerében.

Hazaértél… mint az a megfáradt vándor, aki a hosszú úton elvesztette hitét, hogy újra önmagára találjon.